Árvácska három „családja”

       Móricz Zsigmond 1940-ben írta meg az Árvácska című novelláját. Ez a műve a „Csibe” novellák közé tartozik. Móricznak két saját gyermeke volt, mindkettő meghalt. Csibe egy árva lány volt, akit Móricz örökbe fogadott. Csörét azonosítja Csibével a novellában, mert Littkey Erzsébetet is az állam nevelte fel, tanyán, falun, iskola nélkül. Ez a mű Csibe emlékeiből született meg.

      Csöre egy „Állami Árvácska”. Dudásékkal él egy kis tanyán, a végtelen pusztában. Dudáséknak 6 saját gyermekük van. Csörének minden egyes nap ki kell hajtania a mezőre Boris-t a tehenet. Ruhája nem volt, mert Rózsi hordta az ő ruháit is. Csöre nevelőanyját Kedves anyám-nak hívta. Dudásné sovány, száraz asszony volt. A házuk nagyon egyszerű, és szegényes „ mesebeli házikó, megfeketült nádfedelét sötét moha lepi, gerincét szétrúgta a gólya meg a szélvész, fala bármilyen vastag, egyszer csak ráborul a benne lakókra…kerítés nincs, a legközelebbi tanya is irdatlan távolságban van”. Csöre korpás kenyeret kapott enni, a többiek krumplilevest ettek. A kicsi lány csak arra kellett nekik, hogy takarítson, dolgozzon, és havonta pénzt is kaptak utána, meg ruhát, és cipőt évente. Szeretetet nem kapott itt senkitől, mindenki rajta gúnyolódott. Iskolába nem engették járni, még beszélnie sem volt szabad, és sokszor nagyon megverték. Ennek ellenére Csöre nagyon ragaszkodott „Kedves anyám”-hoz, mert amikor Naccsága az árvamenhelyre visszavitte, hazaszökött.

      Árvácska új családhoz került, Szennyesék vették magukhoz. Itt Pöszének hívták. Ezek gazdag emberek voltak, nagy tanyaudvaruk volt, és óriási házuk. Nevelőanyját Zsaba Márinak hívták. A családnak volt egy cselédje, Zsófi. Az istállóban pedig egy öregember lakott, Csomor bácsi, aki Takács volt, de tönkrement, ezért megállapodást kötött Szennyes Ferenccel, hogy ha öregségére eltartják, nekik adja a földjét. De becsapták, és még enni se adtak neki. Zsaba Mári ellentéte volt „Kedves nanyám”-nak, de csak külsőleg „fiatal almaképű, sárgás haja volt, a hangja nagyon éles, cipőt visel, harisnyát, és mindig új tiszta slafrokot vett fel”, Szennyes Ferenc pedig sportcipőt, bár nem sportolt. Itt roszabbul bántak vele. Egyedül csak a cseléd, és Csomor bácsi szerette a kislányt. A disznókat, és a tehenet kellett kihajtania a mezőre. Enni egy bögre aludttejet, és kenyeret kapott, míg ők húslevest és süteményt ettek. Csöre sorsa akkor fordult igazán rosszra, amikor Zsaba Márinak gyermeke született. Zsaba Mári rengetegszer nagyon megverte szegény Árvácskát, és Csöre elszökött Zsaba Apolkához, aki Mári anyja volt. De az másnap visszavitte a kislányt, mert nagyon sokat evett. Ismét nagyon megverte Zsaba Mári. Csomor bácsi húsvétkor elvitte a templomba, majd hazafelé jövet nagyon összebarárkoztak.

Nemsokkal azután, hogy az öregember beszélt néhány csendőrrel, Zsaba Mári megmérgezte, mert félt hogy kitudódik, hogy kicsalták az öreg földjét.

Csörének egy nap vigyáznia kellett a kisbabára, és mikor tejjel akarta itatni, Zsaba Mári nagyon megverte mert azt hitte hogy meg akarta mérgezni a gyermekét. Szennyes Ferenc megelégelte a dolgot, és Csörét visszavitte Nagyságához.

       Árvácska ismét új családba került. Verőék az iparban dolgoztak. Fatér gépészként dolgozott egy malomban. Nagy hasú, kövér és piszkos ember volt.

Enni többet kapott itt, mint másutt szokott. Itt is disznót kellett legeltetnie.Volt Verőéknek egy lányuk, Diti, aki 12 éves csinos szőke lány. Pesten tanult. Csörét előszeretettel kínozta, és megalázta.

 Úgy bánt vele, mint egy kutyával. Árvácska itt is sok verést kapott. A lisztet, és a szenet a malomból lopták. Csöre egyre többet gondolt az anyjára,mert találkozott egy kedves nénivel, és azt akarta hogy az anyja jöjjön el érte, és vigye magával. Gyertyát is gyújtott neki karácsony este. Nagyon meghatódott amikor megpillantotta a karácsonyfát. Mutér adott neki egy cukrot a fáról, és azt mondta hogy ezt hozta a Jézuska. Csöre nagyon örült neki, de a háta mögött nevettek rajta. A házban tűz ütött ki, és az egész leégett.

Mindenki benn égett. „ Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt…..Elmúlt a rosszaság, és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett…..A nyelvükből üszök lett, a sértettségekből füst és pára”.

        A novellában az emberi gonoszság, kegyetlenség, lelki elvadultság megdöbbentő tényei jelennek meg mind a három családnál, a természetes erkölcsöt nem ismerő elaljasodás: szadista, és értelmetlen kínzások, elvetemült gyílkosságok, becstelenségek sora. Ez a három család bemutatja hogy mennyire tönkre lehet tenni egy érző emberi lényt, lelkileg és testileg egyaránt. Mindegyik családnál ugyanaz a sors várt Árvácskára, éppen csak a nevük, és az életkörülményük volt más. Mindenki csak érdekből tartotta, saját kénye-kedve szerint bánt vele. Csöre megváltása az volt hogy végre meghalhatott, és nem kellett tovább szenvednie.