Ady h�bor�s k�lt�szete

1914 nyar�n kit�rt az els� vil�gh�bor�, s ett�l fogva Ady k�lt�szet�nek k�z�ppontj�ba a magyars�g f�lt�se ker�lt.

Apokaliptikus k�pek sokas�g�ban jelenik meg az �rtelmetlen, az eg�sz emberis�get fenyeget� �ld�kl�s, s felr�mlett az �ltal�nos elembertelened�s sz�rny� lehet�s�ge is.

 Verseiben a h�bor� metafor�i: „nagy Tivornya”, „elszabadult pokol”, „vil�gok pusztul�sa”, „v�res �jul�s” stb.

 A h�bor�s �vekben �t�rt�kel�d�tt a k�zelm�lt: hum�nus �rt�keket �rz� „Tegnapp�” v�lt, amikor m�g hinni lehetett a biztat� J�v�ben.

 A k�ltem�nyekben �ppen ez�rt �j k�ldet�studat, elhivatotts�g fogalmaz�dott meg: a Holnap h�s�nek most a Tegnap „h�v tanujak�nt” az emberis�g nagy kincseit kell „bekv�rt�lyoznia b�na sziv�be”, hogy �tmentse ezeket „egy �j ember� �j vil�g” sz�m�ra.

A k�lt� az els� pillanatt�l fogva �rezte, hogy itt a katasztr�fa, az els� pillanatt�l kezdve szembefordult a nacionalista ujjong�ssal.

 Gy�l�lte a v�ront�st, az emberi javak puszt�t�s�t: szava az emberi term�szet tiltakoz�sa volt a h�bor� ellen, elsz�rnyed�s a sz�rny�s�g miatt, amelybe belek�nyszer�tett�k Eur�pa n�peit.

 K�l�n�sen f�jt neki, hogy a magyars�g „a Sors b�s usz�tottjak�nt” mesebeli h�siess�ggel, f�lrevezetetten, idegen �rdekek�rt, a bajban lev� messze v�ros�rt gy�rk�zik a Hal�llal, v�rzik a harctereken. „Nem k�v�nta lelke-teste\ De harcolni m�gis harcolt,\ Kereste vagy nem kereste,\ De harcolni kellett.”

 �gy l�tta, hogy a m�ltja b�nteti ezt a n�pet, „Mert gy�va volt �s szolga volt\ S �let�t �lni sohse merte”, s most az a v�gzet s�lyt le r�, mely valaha ide sodorta, rossz helyre, idegenbe, rokontalanul, ellens�ges er�k �tk�z� pontj�ra; a n�t�z�, v�n bak�k „ezer �s ezer �vek �ta”, „mindig a Hal�lba loholtak” �rtelmetlen�l, c�ltalanul, „mert �gy rendelt�k el”.

A nemzetostoroz� hangot a sz�nalom, a sajn�lkoz� r�szv�t v�ltotta fel verseinek t�bbs�g�ben.

 Siratta „a V�gez�s orm�n” j�r� n�p�t, sors�ban a saj�t sorsa nagy trag�di�j�t l�tta meg, s b�szke szeretettel valotta: „S be sz�p ilyen v�gzetes n�ppel\ Ugyanaznak tudni magunkat”