XVI.

Szeptember 1:

Bertnek fél hétkor csöng az órája. Nagy nehezen fölkel, majd bepakol a táskájába, fölül a BMX-re, és elindul az iskolába. Mikor belépett az épületbe, érezte hogy mindenki őt bámulja. Két hónap telt el már azóta, de még most is beszélnek róla. Bement az osztályterembe, és leült az egyik asztalhoz.

      Az első három óra az osztályfőnökkel volt. A tanárnő nem merte megkérdezi az esetről, mert félt hogy még túl korai lenne. Bertold már alig várta hogy kicsöngessenek. Kiment az osztályteremből, és lement az udvarra. Leült az egyik padra. Egy idő után odament hozzá a Dusán, és a Taki.

- Szia haver. Hogy vagy?

- Sziasztok –kezett fogott velük- , megvagyok.

- Segíthetünk valamiben? – kérdezte meg tőle Taki.

- Nem hinném. Nálatok is járt gondolom a rendőrség.

- Igen. Kérdéseket tettek föl, hogy láttam-e valaha a treforton Skeleton666-ot, de mondtam nekik, hogy még soha.

- Pedig fönn volt. Te sem láttad Dusán? Még rá is kérdeztünk!

- Sajnálom Bert, de nem. A mai napig sem tudom, hogy hogy lehetséges ez.

      Itt félbe is kellett hagyniuk a beszélgetést, mert becsöngettek. Bertold sietett az osztályába, de látta hogy mindenki a Díszterembe siet. Megkérdezte valakitől hogy mi lesz, azt mondták neki, hogy az igazgató mond beszédet, de hogy miről, azt senki sem tudja.

Bertold is leült az egyik székre. József atya hamarosan megjelent.

- Mint mindannyian értesültetek róla, a nyári szünetben, szörnyű tragédia történt az iskolánk öt tanulójával. Mialatt nyaraltak, négyüket brotálisan meggyílkolta egy elmebeteg. Egyedül Bertold élte túl. Szeretném ha az emlékükre egy percig állva csöndben tisztelegnénk…

6 év múlva:

Kora tavasz van. Bertold izgatottan készül az esküvőjére. A szobában ott van mellette a két tanuja, Dusán, és Taki.

- El sem hiszem, hogy megnősülsz. Te vagy a legnagyobb szoknyavadász akit ismerek. – vigyorgott Taki.

- Vannak még csodák. A szerelem elvakít J

- A lényeg hogy totál boldog legyél. – mondta Dusán.

- Teljesen boldog sohasem lehetek, mert nincsenek itt velem. Tudom hogy már hat év eltelt azóta, de én még mindig nem tudtam feldolgozni a történteket.

- Idővel majd jobb lesz. Most inkább a jó dolgokra gondolj. Egy órán belül megnősülsz.

- Hát igen. – vigyorodott el ismét.

         A templom telis tele volt családtagokkal, barátokkal, és ismerősökkel. Bertold a pap mellett állt, várta hogy menyasszonya belépjen. A templomi orgona rázendített, és az ajtóban megjelent hófehér ruhában a menyasszonya. Az esküvő csodálatosan sikerült.

         Bertold miután elvégezte a gimnáziumot, úgy döntött, hogy rendőr lesz. Tavaly végzett a Hadtudományi egyetemen, és a terrorelhárításnál kapott munkát. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért ezt a szakmát választotta, azt mondta hogy tartozik ennyivel négy barátjának. Nem értették hogy mit akart ezzel mondani, de nem is igazán törődtek vele, mert megvoltak hozzá az adottságai hogy kiváló rendőr váljon belőle. Most pedig itt áll a templom előtt, a családja körbeveszi, és a felesége.

Már a gimiből ismerte, de nem nagyon figyelt fel rá. Aztán egyszer amikor a Takival volt a városba, összefutottak az Évával, és attól kezdve nem létezett számára senki más. Évából a mai naptól Némethné Dorogi Éva lett.

- Sok boldogságot. – mondta Dusán.

- Köszi. Meglesz.

- Ha az első gyerek fiú lesz rólam nevezd ám el. – viccelődött Taki.

       Éva elhajította a csokrát, majd a lakodalom után elmentek a nászútra. Két hetet töltenek a görög tengernél.

- Még most sem hiszem el… - mondta Taki.

- A legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy az Évát érdekli a Bertold.

- Vannak még csodák. Remélem összejön nekik.

- Most már jó lesz Taki, ha mi is keresünk magunknak valami rendes csajt. Már az is egy csapás hogy Bertold megelőzött minket a nősülésbe J Be kell hoznunk a lemaradásunkat.

- Van is egy jó ötletem. Holnap elnézünk egyet buliba. Hátha fölszedünk valami jó bigét.

- Benne vagyok, mehetünk.

- Akkor ezt megbeszéltük.

      Időközben Bert és Éva már a repülőgépen ült, és Görögország felé tartottak.

17 év múlva:

Bertold kilépett az irodájából. Egy nagyon nehéz ügyön dolgozik, és mint mostanában mindig, ma is késő estig bent kellett maradnia a munkahelyén. A portással még vált egykét szót, és hazaindul.

- Uram, túl sokat dolgozik mostanában. Pihennie is kéne.

- Ne féltsen István bá, tudom hol a határ.

- Hogy halad az üggyel?

- Még sajnos nem akadtam az IRA utolsó emberének a nyomára, pedig már nagyon régóta dolgozom az ügyön.

- Én nem erre gondoltam, hanem az Users ügyre. Úgy tudom a mai napig is lezáratlan.

- Ja, vagy úgy. Sajnos mindig elakadok. Nem sikerül továbblépnem vele. Semmi használható nyomom nincsen.

- Miért nem keresi fel a túlélőt? Talán ő tudna magának segíteni.

- István bá… én vagyok a túlélő.

- Ne haragudj, nem tudtam.

- Nem haragszom István bá…nem tudhatta, hiszen már 23 éve történt. Jó éjszakát. Holnap találkozunk.

       Bertold beült az autójába, majd hazament. Kinyitotta az ajtót, de mindenhol teljes sötétség volt.

- Hahó! Van itthon valaki? – kiáltotta el magát. Semmi válasz. Aztán egyszer csak…

- Meglepetés!!!! Boldog negyvenedik szülinapot.

- Jaj, teljesen elfelejtkeztem róla. Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok. És anyu hol van? – kérdezte a gyerekeitől.

Egy lánya, és két fia született. Bence és Lázár most lesz 17 éves. Ők ikrek. A házasságuk első évében születtek. Reni most töltötte be a 14. életévét. Éva rendezvényszervezőként dolgozott a városházán. Mostanában ő is késő éjszaka ér haza.

- Még nem jött haza. – válaszolta Reni.

- Délután telefonált, és azt mondta hogy sokáig benn kell maradnia, lehet hogy egész éjjel. – emlékezett vissza Lázár.

- Hát, akkor négyesben ünnepelünk. A tortából majd hagyunk neki. És milyen volt ma a suli?

A gyerekek egytől-egyig a Premontreibe jártak. Reninek ez az első éve, Lázár, és Bence most harmadikosok.

- Semmi különös. Megnyerte az osztályunk a focit. – dicsekedett Bence.

- Apa, nekünk miért nincs internetünk? Minden barátomnak van, csak nekem nincs. Szeretném ha nekem is lehetne. – kérlelte az apját Reni.

- Nem, de azt hiszem ezt már egyszer megmondtam. Az internet nagyon veszélyes. Nem, és kész. Többé nem akarok erről hallani.

XVII.

A rohammentő beszáguldott a kórház bejáratához. Az ajtó kivágódott, és az ápolók betolták az idős embert a műtőbe.

- Nyolcvan év körüli ember, szívrohammal. Azonnal műteni kell. Készítsék elő a műtőt, értesítsék a családját.

    A műtét több órán át tartott, de sikerült stabilizálni az idős ember állapotát. Az orvos a váróban ülő rokonokhoz ment:

- Önök Németh Bertold rokonai?

- Igen, a gyerekei vagyunk. – mondta Lázár.

- A felesége nem tudna eljönni?

- Nem hinném. Anyuék tíz éve elváltak, azóta nem is beszéltek egymással. – szólalt meg Reni.

- Mi van apánkkal? Fel fog épülni?

- Őszinte akarok lenni önökhöz. Mikor két évvel ezelőtt tüdőrákkal műtöttem, már akkor felkészítettem önöket arra hogy bármikor bekövetkezhet egy szívroham. Most igaz, sikrült stabilizálnunk az állapotát, de nem tudni hogy meddig marad így. A következő szívroham már végzetes lehet. Az apjuk immunrendszere nagyon le van gyengülve.

- Nem lehet valahogyan megműteni, vagy bármi? – kérdezte Reni.

- Sajnálom, de nem.

- Bemehetünk hozzá? – kérdezte Bence.

- Igen, de kérem semmi olyat ne mondjanak neki, amivel fölzaklathatják, tökéletes nyugalomra van most szüksége.

- Szia apa. Bejöhetünk?

- Gyertek. Hogy vagytok?

- Mi jól. És te, hogy érzed magad?

- Már jobban. Nem tud rajtam senki sem kifogni. 64 évvel ezelőtt sem tudtak megölni. Egy egyszerű szívroham nem vihet el. Hogy vannak az unokák, és a dédunokám?

- Jól vannak, de te ne aggódjál, most pihenned kell.

      Lázárnak bogarat ültetett a fülébe, amit mondott neki az apja:

- Apa, hogy értetted azt hogy 64 évvel ezelőtt sem tudtak megölni? Ki akart téged 17 éves korodban megölni? Vagy, én értettem félre valamit? Vagy, akkor most ezt nagyon nem értem.

- Jól értetted. Emlékeztek, mikor mindig azzal nyaggattatok, hogy internetet akartok, és én nem engedtem meg.

- Emlékszünk. De ez most hogy jön ide.

- Egyszer elmondtam egy történetet az Users-ről, akiket egy internetes gyílkos megölt.

- Tényleg, már emlékszem. Öten voltak, egy erdőben, és csak egy valaki élte túl. De még mindig nem értem. Azt tudom, hogy nagyon sokáig nyomoztál a hivatalban utána, de a gyílkos soha nem lett meg.

- Az nem csak egy ügy volt a sok közül. Az Users tagja voltam. Én vagyok az egyetlen túlélő. Gábor, Tomi, Márton, és Juci a legjobb barátaim voltak.

- És ezt miért nem mondtad soha? – döbbent le Lázár.

- Nem akartalak fölöslegesen idegesíteni titeket.

- És mi van, ha még most is veszélyben vagy?

- Nem hiszem. 64 alatt nem támadott meg, lehet nem is él már. Fiam, nekem már nincs sok hátra, de te még tudsz nekem segíteni. Tessék, itt egy levél, amit még Skeleton666- tól kaptunk. Nekem nem segített semmit, talán te előbbrejutsz. Otthon az íróasztalomban megvan a teljes akta.

- Megígérem apa, hogy megteszem, ami csak tőlem telik. Keresztapu mondta hogy bejön hozzád délután.

- Hát, még nem patkolt el a Taki? J Komolyan, én még nem láttam senkit, aki életében hét feleséget is elfogyaszt. Jól bírja. J

      Kinyillódik az ajtó, egy nővér jön be a szobába, és kiküldi a látogatókat, mert a betegnek pihennie kell.

Bertold arra ébred, hogy valaki áll az ágya mellett. Még nem nyitja ki a szemét. Olyan illatot érez, amit már nagyon rég nem. Különös érzés fogja el, fél. Minden erejét összeszedi, és kinyitja a szemét. Skeleton666 állt mellette, teljes életnagyságban. Bertold az ajtóra nézett, de be volt zárva, aztán a vészcsengőre, de azt ki volt tépve a falból. Nincs menekvés, érezte.

- Szerbusz Bertold. Hogy vagy?

- Még nem döglöttél meg?

- Hát így kell fogadni egy régi barátot.

- Azért jöttél, hogy megölj? Miért pont most? Volt rá 64 éved.

- Eddig nem volt kedvem. Azt viszont nem hagyhattam hogy csak úgy meghalj. Én öltem meg a barátaidat, a sors azt szánta neked hogy én öljelek meg.

- Tehát ezért nem kerestél meg soha. Azt vártad hogy az utolsó pillanatban ölhess meg, mikor már nagyon beteg vagyok, és senki sem vizsgálja hogy mi volt a halálom oka.

- Ahhoz képest, hogy már elég öreg vagy, jól vág az eszed. Hogy vannak a gyerekek, az unokáid, a dédunokád?

- Ne merészeld őket bántani!

- Nem kell aggódnód, őket soha nem tudnám bántani, nekem csak te kellesz!

- Tessék itt vagyok, ölj meg.

- Miért olyan sietős? Beszélgessünk.

- Hát jó. Lenne egy kérdésem, amit egész életemben föl akartam neked tenni! Miért tetted? Mit ártottunk mi neked? Azt se tudom hogy ki vagy.

- Gondoltam hogy ez lesz az első kérdésed. Hát jó, minden halálraítéltnek lehet egy utolsó kívánsága. De mivel én rendes vagyok, ezért mindkettőt teljesítem.

     Skeleton666 először elvette a szája elől a hangtorzítót. Aztán lassan lehúzta a csukját a fejéről. Egy hosszú ősz haj bukkant elő, Bertold nem akart hinni a szemének, hogy egy nő ölte meg a barátait. Aztán Skeleton666 lassan levette az álarcot a fejéről. Bert mikor meglátta, hatalmas gyűlölet kerítette a hatalmába. Legszívesebben elmondta volna mindennek, de egy szót sem bírt kimondani, annyira sokkolta, hogy 54 éven keresztül nem jött rá, hogy a gyílkos vele él, őt vette el feleségül, közös gyerekeik születtek. Egész idő alatt a feleségét kereste, az meg ott volt mellette. Nem akarta elhinni hogy Éva tette.

- Ez csak valami rossz vicc, ugye? Éva te nem lehetsz Skeleton666.

- Juci a barlangba is ugyanezt mondta.

- De miért, mit ártottunk mi neked? Hogy tehetted ezt? És képes voltál hozzám jönni, gyerekeket szülni nekem. Csak azért hogy végig a közelembe lehess.

- Nem tudod az okát? Hát elmondom. Először is nem vettetek be az Users-hez, mert egy csaj lehet, és az Jucc. Egyfolytában kiröhögtetek a hátam mögött, alig álltatok velem szóba a treforton. Meg kellett bűnhödnötök, nem hagyhattam annyiba.

- Te őrült vagy, hogy nem vettem ezt eddig észre. Nézz magadon végig. Nevetséges vagy. Itt vagy 81 éves, és egy gyerekes bosszút akarsz befejezni. A pokolra jutsz, öt ember élete szárad a lelkeden.

- Lehet, de az is bíztos, hogy soha senki sem fog rájönni, hogy én voltam. Ha neked 64 év alatt nem sikerült, már nem fog senkinek sem. Boldogan halhatok meg, mert tudom, hogy sikerült véghezvinnem, amit akartam. A gyerekekért ne aggódj, majd megvígasztalom őket. Még jó hogy nekik soha nem beszéltél az Users-ről. Nem vagyok veszélyben.

Van amit akarsz még mondani?

- Légy átkozott, minden ki fog derülni, csak idő kérdése, és legyek én is átkozott, amiért ennyi idő alatt nem vettem észre, hogy a saját gyílkosommal éltem le az életem nagy részét.

      Éva fölemelt egy párnát, és Bert arcára szorította. Bert kapálózni kezdett, a hangtorzítót a kezébe szorította, és hosszú kapálózás után meghalt. A nővérszobán a megfigyelő sipolni kezdett.

Éva levette a ruhát magáról, betette egy táskába, kiment az ajtón, és hazament.

XVIII.

A temetés után a család hazament. Ott voltak az unokák is, azoknak a gyerekei, mindenki. Még Éva is eljött, amin a gyerekek kicsit csodálkoztak, mert a szüleik 10 éve nem is beszéltek egymással.

- Végül is nem olyan meglepő, hiszen mégiscsak a férjéről van szó.     

- gondolták magukban.

Ott volt még az apjuk legjobb barátja, és a gyerekek keresztapja, a legújabb feleségével.

Lázár nem nagyon mutatkozott a rokonok előtt. Nagyon megviselte apja halála. Taki úgy döntött megkeresi a kedvenc keresztfiát. Bement a dolgozószobába. Lázár is ott ült a székben, és papírokat nézegetett. Taki leült elé, és az egyik lapot, ami pont előtte volt fölvette!

- Hát ezt a levelet mikor írta anyád? Jó réginek tűnik. Szabad elolvasom? Szerelmes levél?

Lázár megdöbbent: - Mit mondtál? Ki írta ezt a levelet?

- Hát anyád.

- Honnan veszed, bíztos vagy benne?

- Persze, négy évig volt az osztélytársam, ez az ő irása, ezt teljesen bíztos. Valamikor akkor írhatta. Elolvashatom?

- Taki bá, ha neked van igazad, és ezt tényleg anya írta, akkor ő Skeleton666. Mert ezt a levelet Skeleton666 írta még apáméknak. Apa akkor adta nekem oda, mikor utoljára beszéltem vele a kórházban.

- Nem akartam mondani eddig, de apád kezében hangtorzítót szorított, mikor rátaláltak. Ujjlenyomatelemzésre vitték, kétféle ujjlenyomat volt rajta, az egyik Berté, a másik a gyílkosé.

- Hangtorzító? Az aktában benne van, hogy Skeleton666 eltorzította a hangját.

- Meg kell tudnunk, hogy anyád tette-e! Kell az ujjlenyomata. Meg tudnád szerezni?

- Persze, nem gond. Mindjárt jövök.

       Lázár kiment a nappaliba, ahol az anyja, és az egész rokonság tartózkodott. Egyenesen az anyjához ment. Vigyázott, nehogy észre lehessen veenni rajta, hogy gyanakszik.

- Hogy vagy anya?

- Lesújt apátok halála, igaz már régen elváltunk.

- Add ide a poharad, hozok valamit inni. – kivette az anyja kezéből a poharat, és bevitte a dolgozószobába.

- Tessék, itt a pohár. Vidd be a központba, vessétek össze az újlenyomatokat.

Néhány óra múlva:

Csöngetnek. Reni nyit ajtót. Rengeteg rendőr áll előtte, és Taki is köztük áll. A rendőrök minden szó nélkül a nappaliba mennek. Reni elkapja Taki vállát:

- Taki bá, mi folyik itt? Miért hoztad el az embereidet? Mi történt?

- Sajnálom Reni. – mondta Taki, majd ő is bement a nappaliba, és Éva elé állt.

- Takács Gábor, nyugalmazott CIA ügynök vagyok. Dorogi Éva letartóztatlak öt ember meggyílkolásáért. Jogod van hallgatni, bármit mondassz fölhasználható ellened a bíróságon. Jogod van ügyvédet fogadni, ha nem telik rá hivatalból kirendelünk egyet. Fiúk tegyetek rá bilincset.

- Egy pillanat! Mi a vád ellenem?

- Több bizonyítékunk van arra, hogy Skeleton666 te vagy, te ölted meg Vass Tamást, Németh Mártont, Oláh Juditot, Barki Gábort, és végül a gyerekeid apját. Az írásszakértők elemezték a levelet, az ujjlenyomatod is egyezik.

       A rendőrök beültették az autóba, és elvitték. Bence épp akkor érkezett meg. Nem értette mi folyik itt!

- Lázár, mi történt? Hová viszik anyát?

- Győzött az igazság.

Vége

Íta: Oláh Judit

Szombathely,

2004.július 10. – 2004.augusztus 29.