X.

A napot kisebb gomolyfelhők kezdték eltakarni, majd egyre sötétebbek, és sötétebbek. A szél föltámadt, a levegő hírtelen lehült. A madarak elbújtak az odúikba, érezték hogy nagy vihar van készülőben. Bert, Barki úr, és Jucc az egyik sziklahasadékba húzták meg magukat. Két nap tellt el Marci halála óta.

- Remélem csak rövid nyári zivatar lesz, mert különben a talaj elég csúszós lesz, és nem lenne szerencsés, ha megáradna a folyó.

– mondta Barki úr.

- Nem akarlak elkeseríteni, de nem úgy néz ki, mintha csak kis eső készülne. Nekem elhiheted, a női megérzéseim soha sem hazudnak! Jobban tesszük, ha itt maradunk addig amíg ki nem tisztul az ég. Itt legalább védett helyen vagyunk, és az eső sem tud beesni!

- Szerintem Juccnak igaza van, bár én is jobban örülnék neki ha továbbmennénk, de én sem akarok szétázni, meg nem örülnék neki ha egy villám belémvágna. Tehát, maradjunk a seggünkön, amíg ki nem tisztul. – állapította meg Bert.

    Nem sokkal később elkezdett nagy csöppökben esni az eső. Az égen hatalmas villámok voltak. Akkorákat dörrent az ég, hogy a visszhangjába majdnem megsüketültek. A hőmérséklet jelentősen visszaesett 20 fok alá. Az összes takarót és ruhát magukra terítették, mert nagyon fáztak. Órákig csak szakadt az eső, már-már azt hitték hogy soha nem fog megállni, aztán egyszer csak tisztulni kezdett az ég, a felhők közül kibújt a nap, és lassan elállt az eső. A levegő ismét fölmelegedett, a fák levelein pedig az esőcseppek úgy csillogtak a verőfényes napsütésben, mintha gyémántok lennének.

   Előbújtak a hasadékból, most már erősen tűzött a nap. Tizenegy óra felé járhatott; de másfelé még most se láttak valami sokat a párától. Leültek a zöld lejtőn , és miközben az ebédjüket fogyasztották, az alattuk elterülő erdőségen túli tájat fürkészték.

- Már nem lehetünk messze a hegy aljától. – mondta Barki úr.

- Hamarosan lakott területre kell érnünk, hiszen már majdnem egy hete hogy eljöttünk a faházból.

    Végül rászánták magukat, hogy felkerekedjenek. Az ösvény, ami eddig vezette őket, ismét felbukkant az északi oldalon; de alig mentek rajta egy keveset, amikor észrevették, hogy állandóan jobb felé kanyarodik. Egyre jobban távolodni kezdtek a folyótól, és mintha az ösvény visszafordult volna, újra felvezette őket a hegyre. Némi vita után úgy döntötek, hogy letérnek a csalóka ösvényről, és a folyó mentén folytatják tovább az útjukat.

Eleinte úgy látszott, hogy helyes volt a választás: jó iramban haladtak, noha valahányszor egy kisebb tisztásra érve sikerült megpillantaniuk a napot, mindig tapasztalniuk kellet, hogy érthetetlen módon kelet felé eltértek a kitűzött iránytól, de egy idő múlva a fák megint sűrűsödni kezdtek, méghozzá éppen ott, ahol a távolból úgy rémlett, hogy ritkulnak, és nincsenek olyan kuszán összenőve. Aztán a talaj váratlanul meggyűrődött, és mély ráncokat vetett: mintha keréknyomok lettek volna, régóta nem használt, tüskebokor lepte besüppedt út.

    Már estefelé járt az idő, mikor egy rozoga házat vettek észre a fák között. Futásnak eredtek, és kiabálni kezdtek. Benyitottak a házba, de az elhagyatott volt. Úgy döntöttek, hogy estére itt maradnak, legalább lesz fedél a fejük fölött.

- Már nem tart ki sokáig az étel, legfeljebb 4 napig. Utána nem tudom mi lesz.

- Ne aggódj Gábor, bíztos találunk valamit. 4 nap az még sok idő, talán addig már le is érünk a hegyről. – mondta Jucc.

Bertold el volt méllyülve a gondolataiba, majd hírtelen megszólalt:

- Lehet, hogy már keresnek minket!

- Miért keresnének? Két hétre jöttünk el, és még csak egy hét tellett el.

- mondta Gábor.

- Ez igaz! Viszont Dusékkal dumáltunk treforton, és amennyire ismerem őt, bíztos furcsa neki, hogy azóta nem is jelentkeztünk. Mi akik imádunk csevegni. Itt volt nálunk a Laptopod, és ha logikusan végiggondolod, akkor minden este dumáltunk volna velük. És bíztos hogy feltűnt neki hogy valami nem stimmel! – mondta Jucc.

- Bázz, én is erre akartalak titeket rávezetni! És ha a folyó tényleg keresztül megy lakott területen, elvileg Marci teste lejuthatott, és akkor a keresésünkre indulnak, hogy mi történhetett! – állapította meg Bert.

    Koppanás hallatszott a ház falán!

- Ti is hallottátok? Mi lehet ez?

Kinyitották az ajtót, és egy óriási kő hevert előttük, egy újabb üzenet Skeleton666-tól. Már két napja nem is tudtak róla semmit, már- már titkon azt remélték, hogy elveszítette a nyomukat. De nem.

- Jaj ne! Ennek már soha nem lesz vége! Soha!

Azzal bevitték a házba a követ, amihez spárgával oda volt kötve egy papír.

- Ki olvassa fel? – kérdezte Jucc, miközben az asztalon heverő követ és papírt fürkészte felváltva.

- Majd én. – ajánlotta fel Gábor.

Lassan kibontotta a papírt, magában elolvasta, majd felváltva Bertre, és Jucira nézett.

- Olvasd már! – szólt rá hírtelen Bert.

- Pillanat…

Sziasztok!

Először is gratulálni szeretnék neked Jucc! Mázlid volt, hogy Marci önzetlenül elédugrott, de ez nem lesz mindig így! Értesíteni szeretnélek, hogy egy kis baleset érte a macskádat, szegény rejtélyes körülmények között elpusztult, jajj szegény. Ezért is kellett nélkülöznötök két napig, de hogy lássátok mennyire szeretlek titeket, visszajöttem, hogy folytathassuk a játékot. Ügyesek vagytok, találtatok egy házat, de nem maradhattok itt, holnap délelőtt el kell innét mennetek, különben kisebb baleset érhet benneteket, ki tudja, bármitől keletkezhet egy erdőben tűz. Ezt ugye ti sem szeretnétek? Ha abban reménykednétek hogy még időben leértek a hegyről, hát ki kell hogy ábrándítsalak benneteket. Ti is ott fogjátok végezni, ahol Tomi és Marci, méllyen a föld alatt, bár aki utoljára hal meg, azt én nem temetem el, majd a vadálllatok gondoskodnak róla! Hogy ki lesz a következő? Én már tudom, ti még csak találgattok. De ne aggódjatok. Nem sokára már csak ketten lesztek, és akkor az étel is jobban ki fog tartani!

Szeretettel: Skeleton666                    

- Én csak egy valamit nem értek! – szólalt meg Gábor.

- Mit?

- Azt írta, várj…idézem: „Ti is ott fogjátok végezni, ahol Tomi és Marci, méllyen a föld alatt…”

Ezek szerint ő azt hiszi, hogy Marcit eltemettük!

- Vagyis?

- Vagyis ő nem tudja hogy a folyón helyeztük örök nyugalomra.

- És ez nekünk miért jó?

- Basszus Bert ne legyél ennyire korlátolt! Ez azért jó nekünk, mert ha Marci teste lakott területen ér partot, akkor az ott élő emberek tudni fogják, hogy a hegyről jött, és keresni fognak minket, de ezt Skeleton666 nem tudja! Tehát van esélyünk arra hogy előbb megtalálnak minket, mint Skeleton666! Érted?

- Értem hát, nem vagyok hülye! – sértődött meg Bert.

    Reménnyel telve feküdtek le aznap este aludni, és bíztak benne hogy hamarosan vége ennek a rémálomnak, de akkor még nem tudhatták, hogy még mi vár rájuk.

XI.

Másnap reggel korán fölébredtek. Hamar útnak indultak. Most már erőt öntött beléjük a hit, hogy már nem kell sokat várniuk, és megmentik őket. Ez a nap még melegebb volt, mint az előző. A levegő szinte megállt, olyan fülledtség volt, hogy alig kaptak levegőt. Az izzadt nyakukra apró bogarak tapadtak.

- Ez nem igaz! Miért van ilyen rohadt meleg? Ez egy erdő! Itt hűvösnek kéne lenni! Komolyan mondom, mindjárt beleugrok a folyóba, mert már nem bírom. A ruha teljesen hozzámragadt, izzadt vagyok mint az állat, és a tököm ki van már ebből a hülye erdőből, hegyből!

- Nehogy azt hidd Bert, hogy nekem olyan jó, de nem nyávogok egyfolytában! Mi vagy te, csaj, hogy itt kényeskedsz? Még Jucc se panaszkodik, pedig nézz rá, ő is tök kivan. – szólt Bertre Barki úr.

- Fejezzétek már be! Bert te ne kényeskedj, Gábor te meg ne buzeráld, maradjatok már nyugton, mit kell mindig annyit kihozni ilyen hülyeségekből?!

- Basszus! Nem kényeskedek, csak megállapítottam hogy rohadt meleg van, aztán már egyszerre az ember torkának ugortok!

- Jah persze, mert te annyira tudod sajnáltatni magad, mintha egyedül csak te lennél ebbe a szar helyzetbe! – most már Barki úr is mérges lett.

- Én sajnáltatom magam? Hát csesszed meg! Ki a szar hozott minket ebbe a q**va erdőbe? Mert hogy nem én, az is bíztos!

Juci ezt már nem hagyhatta szó nélkül: - Ide figyelj Bert! Nehogy Barkit kezdd el hibáztatni a dolgokért, mert Istenemre mondom, nagyon bírlak, de akkora pofont levágok, hogy a fogaid körmérkőzést játszanak a bennmaradásért!

- Na gyere ba** meg! Kinek tudsz?

- Hogy beszélsz Juccal? Ha nem tűnt volna fel, ő csaj!

- Na és? Kössz, de megtudom magam védeni! Nem kell apáskodnod fölöttem!

- Aha persze. Meg tudod magad védeni! Nagyon látszik… ha igazán megtudod magad védeni, akkor miért nincs itt a Marci? Na basszus erre válaszolj nekem!

- Bert most fejezd be, mert beverek!

- Mondom, nem kell megvédeni! Nem vagyok béna kis csaj, mint akinek ti hisztek, haggyatok a francba békén, mind a ketten hülye kis f***ok vagytok, a tököm belétek!

    A következő két órában egyáltalán nem szóltak egymáshoz, mindenki mindenkire meg volt sértődve. A hegy egyre jobban lejtett, ismét fenyőerdőbe értek. Itt már nem volt olyan meleg.

- Együnk. – szólalt meg először Bert.

Barki úr úgy tett, mintha meg se hallotta volna. Ment tovább, és nem figyelt arra amit Bert mondott.

- Én is éhes vagyok, mostmár együnk. Lassan 4 óra, és ma még nem is ettünk semmit! – Juci várt pár pillanatot, de nem kapott visszajelzést.

- Gábor…hallod?...Gábor meg kéne állnunk enni.

- Mivan?

- Azt mondtam, ha figyeltél volna, hogy ehetnénk.

- Együnk… - rántott egyet a vállán Barki úr.

Bertold nem bírta ki hogy bele ne kössön Barki úrba…

- Micsoda megható…játszod itt a sértődöttet, amikor nekem lehetne rá igazán okom.

- Ki játsza meg magát? Dugulj el, ok?

- Ne kaffogj nekem, ok? Szóljak a Janinak, meg a tesóinak?
- Szólj ba** meg, nem félek tőletek.

- A FAX essen már rátok, mind a ketten akkora hülyék vagytok. Itt vagyunk ebbe az erdőbe, már egy hete csak jövünk, Tomi, Marci meghalt, és ti meg itt marakodtok. Mindjárt elhúzok a pi**ába, aztán felőlem egymás torkának is ugorhattok, de előttem nem, úgyhogy befejezni.

- Én befejeztem, különben sem én kezdtem. – mondta Barki úr.

- Ezzel most arra célzol, hogy én kezdtem. Ja persze.

- Szarok rá magasról hogy ki kezdte, csak fejezzétek már be.

- Jó, igazad van, hülye voltam, bocs. – mondta Barki úr.

- Akkor együnk…

     Késő délután volt, mikor úgy döntöttek, hogy egy kis tisztáson letáboroznak, és ott töltik az éjszakát. A folyó 4 méterre lehetett tőlük. Megmártóztak benne, lemosták magukról az aznapi út porát. A rossz kedvük ami egész nap kísérte őket tovaszállot. Kellemes meleg levegő volt, a szél épphogy lengedezett, a nap lassan eltűnt az egyik hegyoldalnál, csodálatosan megvilágítva a körülötte levő kicsi bárányfelhőket. Gyönyörű látvány volt, és hihetetlen nyugalom áradt szét a lelkükben.

Éjjel sokáig ébren voltak, beszélgettek, felidézték az első beszélgetéseiket, hogy hogy lettek barátok, milyen jól szórakoztak együtt, milyen csodálatos volt az előző évben a Karnevál, mikor eső után a Tűzmadarak előadását nézték, vagy mikor a magyarok és az osztrákok háborúztak a sátorba. Szinte már el is felejtkeztek minden rosszról.

     Hajnali egy óra körül aztán mindhárman elaludtak. Juccnak csodálatos álma volt, azt álmodta hogy otthon van, az udvaron ül a ping-pong asztalon, az egész családja az udvaron van, vidáman beszélgetnek, szalonnát, és krumplit sütnek. Ott van vele az összes barátja. Aztán hírtelen megváltozott az álma. Azt álmodta hogy valami húzza le a mélybe, és nem kap levegőt…

Hírtelen fölébredt. Fölült. Először a tőle balra alvó Barki úrra nézett, de semmi rendelleneset nem vett nála észre. A légzése normális, és nyugodt volt. Aztán jobbra nézett, ahol Bert aludt nyugodtan.

Nem tudta hogy mit tegyen, mert nagyon rájött a szükség, viszont nem volt szíve egyikőjüket sem fölébreszteni. – Mi baj történhetne –gondolta magában- csak pisilni megyek, nem történhet velem semmi.

Lassan kikecmergett a sátorból. Nyújtózott egyet, majd a holdat nézte. Az égen egy felhő sem volt, a delphin csillagkép csodálatosan kivehető volt. Pár lépést tett a sátortól, mikor valaki hírtelen hátulról elkapta a fejét, és valamit a szája elé szorított, aztán elsötétült előtte minden.

      Juci kinyitotta a szemét, majd körülnézett. A szeme fájt, mintha be lett volna gyulladva. A kezeit és a lábait nem tudta megmozdítani. Valami vastag, és erős kötéllel volt megkötözve. Hallotta hogy valaki járkál körülötte.

- Ki az? Van itt valaki?

De nem jött rá felelet. Aztán kiabálni kezdett.

- Ne erőltesd magad, úgyse hallja meg senki.

- Ki vagy te?

- Hm. Még nem jöttél rá? Nocsak…

- Skeleton666?

- Talált.

- Miért hoztál ide? Miért élek még?

- Na nézzenek oda! Föl van háborodva, hogy miért nem nyírtam ki. Ki látott még ilyet? Ne aggódj, hamarosan.

- Akkor ölj meg. Úgyis ezt akarod!

- Előbb beszélgessünk.

- Ugyan minek. Mi értelme van, ha utána meg úgyis megölsz?

- Szerinted ki vagyok? Egy kicsit sem érdekel, hogy ki lehetek? Naaa.. bíztos tippelgettetek már hogy vajon ki lehetek, és miért csinálom ezt az egészet.

- Nem tudom ki vagy, és nem is tippelgettem, mert nem tudok róla hogy bárki is a halálomat akarná. Nem hinném hogy ellenségeim vannak.

- Akkor tévedsz. Itt vagyok például én. És mielőtt megölnélek azt akarom, hogy megtudd hogy ki vagyok.

- De miért pont én tudjam meg?

- Mert téged utállak a legjobban.

- És akkor minek használsz hangtorzítót? Hiszen itt csak ketten vagyunk!

- Ez igaz. De akkor fogod megtudni, hogy ki vagyok, amikor én akarom, és nem akkor mikor te mondod.

      Azzal odalépett Jucc elé, lehúzta az állarcát, majd a csukját a fejéről…

- Úr Isten.

- Meglepődtél mi?

- De miért? Mit ártottunk mi neked?

    Skeleton666 hangosan fölnevetett, majd hatalmas ütést mért Jucc fejére. Aztán lecipelte a folyóhoz. Juci kezdett magához térni, de már késő volt. Skeleton666 lenyomta a fejét a víz alá, majd mikor már eltelt 5 perc, csak akkor emelte ki a vízből. Lassan bevonszolta a sátorba, és lefektette.

- Miért vizes itt minden? – ébredt elsőként Bert.

- Milyen kvíz? – ébredezett Barki úr.

- Nem kvíz, hanem víz. Tök vizes minden cuccunk.

- Lehet hogy esett az eső.

- Nem hinném. Nézd csak… a fű tök száraz.

- Keltsd fel Juccot, kérdezd meg tőle…

     Jucc a hasán feküdt, csak a jobb válla állt ki a takaró alól. Berti megfogdta majd elkezdte rázni.

- Juci, reggel van, kelj fel! Bázz Barki, tök hideg a keze.

Barki úr visszamászott a sátorba, aztán Berttel megfordították Juccot.

A látványtól megfagyott bennük a vér. Jucc arca teljesen kifehéredett, a szemei nyitva voltak, a nyakán ujjnyomok látszottak.

Gábor és Bert kirohantak a sátorból, majd kiadták magukból a tegnapi vacsorát.

- Hogy történhetett ez? Miért nem ébredtem föl a zajra? – kétségbeesett Barki úr.

- Már sehol sem lehetünk bíztonságba, már csak ketten maradtunk, mind meghalunk. Most mit csináljunk mi legyen?

- Temessük el először is Jucit, aztán menjünk tovább. Sajnos már semmit sem tehetünk érte. Tovább kell mennünk.

     Eltemették Juccot, aztán egy ideig ott álltak a sírjánál, visszagondoltak az együtt eltöltött percekre, majd örökre búcsút vettek tőle. Összepakolták a maradék ételt, és italt aztán útnak indultak. Ismét eltűntek az erdő sűrűjébe, reménykedve hogy egyszer hazatalálnak. Most már csak ketten maradtak. Csak egymásra számíthatnak. Csak ők ketten, a sűrű erdő, a hegyek, és Skeleton666.

XII.

Egy kis város a hegy lábánál:

Kora délután van. Az asszony a folyóban mossa a lepedőket. A gyerekei mellette játszanak. A fiú szép szőke hajú, 10 éves lehet. A kislány világosbarna haja a derekáig ér, nem lehet több 8 évesnél. A báttyával bújócskázik a folyó partján.

- Kornél, ne bújócskázz a hugoddal a parton. Ha beleesik a folyóba, veled számolok.

- Jaj anya, de mi tudunk vigyázni magunkra.

- Kicsi Évám, te még a kutyust is elveszítetted, akkor hogy tudnál magadra vigyázni?

    Kornél egy sodródó tutajra lesz figyelmes.

- Anya, ott van valami a vízen.

- Hol kicsim? Nem látom.

- Ott van, megakadt a kanyarba….megnézhetem hogy mi az?

- Nem. Fuss be a házba, szólj apádnak, majd ő megnézi.

     A nő férje pár percen belül kijött a házból, belegázolt a vízbe, és megnézte hogy mit hozott le a folyó a hegyekből.

- Na mi az papa? Kincset találtunk?

- Drágám…küldd be a házba a gyerekeket. Most…azonnal.

- Hallottátok apátokat, befelé.

- Jaj, de anya!

- Semmi de!

    A gyerekek bementek a házba, és az ablakból figyelték a szüleiket.

- Mit találtál Laci? Odamennyek?

- Jobb lenne ha nem tennéd. Egy fiatal fiú holtteste. A hátán mély nyílt seb van. Nem lehet régóta halott.

- De mi történhetett vele? Baleset?

- Nem. Bíztos vagyok benne hogy megölték. És lehet hogy a társai is veszélybe vannak. Szóljunk a rendőrfőnöknek.

    A rendőrség hamar a helyszínre érkezett. A tutajt kihúzták a partra, a törvényszéki orvos megállapította hogy a fiú 16 év körüli, kb. 72 órája halott. A halál oka valószínüleg súlyos vérveszteség, a létfontosságú szervek súlyos, és végzetes roncsolódása.

- Nos? – szólalt meg a rendörfőnök.

- Gyilkosság. A hátán kettő mély vágás található, valószínüleg fejsze okozhatta. Elvérzett, bár a sebbe egy ruhadarab volt beleragadva, egy női kendő. Valaki próbálta megmenteni az életét.

     A rendőrfőnök fia 18 éves, az apja nyomdokaiba akar lépni, és mindenhová kísérgeti az apját. Most is ott áll az apja oldalán, és az orvos kezében levő kendőt nézi. Majd hírtelen eszébe jut valami…

- Apa! Hadd nézzem meg az arcát.

- Minek? Túl fiatal vagy még ahhoz hogy holtesteket nézegess.

- Van egy sejtésem…

- Na jó, nézdd meg! – azzal kicipzározza a zsákot.

- Tudtam. Kicsit több mint egy hete a boltban találkoztam 5 turistával, kb annyi idősek mint én. Négy fiú volt egy csajjal. A lány fején volt ez a kendő. Még beszéltem is vele pár szót. Azt mondta hogy a barátaival mennek föl a hegyre, mert ott van valami nyaraló, ahol már rég nem jártak. Ez a fiú is velük volt.

- Bíztos vagy abba amit mondassz?

- Igen. Nem mondanám, ha nem.

- Akkor ez azt jelenti, hogy ők is veszélyben lehetnek. Azonnal meg kell őket keresni.

- De hol lehetnek? Hiszen van vagy öt nyaralóház is a hegyen.

- Igen, de azok közül négyet rendszeresen látogatnak. Neked meg azt mondták hogy már nagyon régen voltak fenn. Tehát csak a Barki nyaralóba lehetnek.

      Gyorsan autóba száltak, és a város kicsi repterére hajtottak. A rendőrségi helikoptert egy óra alatt fölkészítették az indulásra. Az időjárás kedvező volt, így minden probléma nélkül sikerült fölszállniuk.

- Remélem időben érkezünk. – mondta a rendőrfőnök.