IV.

A nap besütött az ablakon. Lassan mindenki fölébredt, Tomi is visszaérkezett. Leültek a konyhában és elkészítették a reggelit.

- Jól aludtatok? – szólalt meg elsőként Bert. – Csak azért kérdezem, mert nekem különös álmom volt. Mintha valaki járkált volna a ház körül.

- Én aludtam mint a bunda. Szerintem csak álmodtad. – mondta Barki úr.

- Akkor már ketten álmodtuk ugyan azt. Mert valaki járkált az udvaron az éjjel. – tette hozzá Tomi.

- Ja, bíztos itt járkál a ház körül a farkasember, vagy a Jeti. – nevetett Marci.

- Vagy ilyen nagy hatással voltam rátok. De ha mégis nektek van igazatok, akkor is max. egy őz, vagy valamilyen állat lehetett. Még mi is alig találtunk ide, nemhogy valaki azért jöjjön, hogy minket ilyesztgessen.

Szerintem ez abszurd.

- Jucc, lehet hogy te így gondolod, de szerintem nem lehetünk semmiben sem bíztosak. Ha már ketten láttak illetve hallottak valamit, szerintem jobb lenne utána járni a dolognak. Először is nézzünk körül hogy minden megvan-e, majd az udvart is fésüljük át.

- A Gábornak igaza van, nem árt ha körülnézünk. – helyeselt Tomi.

- Jézusom.. csupa paranoiás emberrel vagyok körülvéve. Mi lesz a következő? Fokhagymával aggatjátok körbe a házat, nehogy Dracula fölbukkanjon? – vigyorgott Marci.

- Hahaha. Megszakadok a röhögéstől…legalább ne gúnyolódnál. Mert ha tégedt támad meg éjjel valami állat, akkor leshetsz, mert én bíztos nem segítek. – sértődött meg Tomi.

- Na, ezt most fejezzétek be, mert hazamegyek. – szólt közbe Juci.

- Azt megnézném… - vigyorgott mindenki.

    Kimentek az udvarra, és alaposan körülnéztek, de nem találtak semmi különöset. Majd úgy döntöttek, hogy kirándulnak egyet a környéken. Aztán ebéd után lementek a tóhoz horgászni.

- Vajon mi lehet most otthon? – gondolkodott hangosan Juci.

- Máris honvágyad van? – nevetett Bert! - Nekem csak a BMX hiányzik.

- Nincs honvágyam, csak már annyira hozzászoktam néhány dologhoz, hogy furcsa hogy itt nincs. De most nem a TV-re vagy a mikrora, meg a tömegre gondolok. Csak furcsa hogy minden este a trefin szoktunk dumálni, már nagyon megszoktam. Most meg nem tudok trefizni. Nekem ez hiányzik. Viszont tök jó hogy mindenki itt van aki számít, és két hétig még így is lesz.

- Már nem teljesen két hét, mert egy éjszaka már elment. – okoskodott Bert.

- Huh, hát most az az egy nap…

   Marcinak hírtelen az eszébe jutott valami: - Várjatok csak! Hiszen Gábornak itt van a Laptopja, a térképet is arról töltöttük le!

- Az lehet… de ha észrevetted volna, az erdőben vagyunk, és itt nem működik. – mondta Tomi.

- De működik. Csak nem mindig! – szólt közbe Barki úr.

- Vagyis? Mire gondolsz? – kiváncsiskodott Juci.

- A napnak valamelyik órájába erre furdul a műhold, és azon keresztül működik. Ha jól emlékszem utána is néztem, este 8 és 12 óra az az idő amikor fölöttünk jár. Tehát elvileg akkor tudjuk használni.

- Látom te mindenre felkészültél. Tök durva lenne, ha meglepnénk Dusékat este a trefin. – jegyezte meg Juci.

- Oké, akkor majd megpróbáljuk. Csak meg kell keresni hogy hova tettem el.

- Ajjaj…segítsetek! Gyorsan! – szólalt meg hírtelen Juci.

- Mi történt? – rémült meg Tomi.

- Kapásom van.. segítenétek? Nem bírom egyedül kihúzni.

    Késő délután mentek vissza a házhoz. Barki úr előkereste a Laptopját, Juci, Tomi és Marci a halakat csontozták, majd nyársra tűzték őket és megsütötték. Majd Barki úr is kiment, és körülnézett: - Bert hol van?

- Gallyakat gyűjt. Megtaláltad a laptopot?

- Aha. Most van negyed hét, elvileg 8 kor már jó lesz.

- Mindjárt kész lesz a vacsi! Ki mivel eszi?

    Lassan megvacsoráztak, vidáman beszélgettek, majd rendet tettek az udvaron. Mélyült a sötétség. A fák közt lent köd ült, ködbe burkolózott a völgy sápadt vonala is, de az ég tiszta volt. Följöttek a csillagok. A kitelni kezdő hold nyugaton járt, s feketén nyúlt el a sziklák árnya. Bementek a házba, beindították a generátort, és felkapcsolták a villanyt.

- Akkor most drukkoljatok!– mondta Barki úr.

Bekapcsolta a gépet, és úgy működött, mintha csak otthon lettek volna!

- Na? mit szóltok?

- Tök jó! De milyen néven menjünk fel? Mert ugye most öten vagyunk.        

- szólalt meg Bert.

- Ez jó kérdés.. mi lenne ha reggelnénk egy nevet, ami a sajátunk? És amiről Dusék is tudják hogy mi vagyunk. – helyeselt Marci.

- Ha már úgyis mindenki úgy emleget minket a suliba hogy Users, akkor legyen ez a nevünk. – javasolta Juci.

- Oké, szerintem ez jó ötlet, meg ahogy látom, még szabad is ez a név.

      Regisztrálták az nevüket, majd beléptek a csevegőbe.

A #szhely-PREMO szoba már meg volt nyitva. Dus01_, Loser-17, és Albertina tartozkódott benn.

@Users: sziasztok!

%Dus01_: re

Loser-17: hello mi

Albertina: csá

@Users: mi a helyzet otthon?

%Dus01_: öö..ismerjünk mi egymást??? És hogyan vagy aop?

@Users: ha ismertek egy Bertoldi-14-et, MAD_Fire-t, the_freshmaker-t, Digitel_RSE-t, és Jucyika-t, akkor igen J

Loser-17: wá bázz, ti vagytok? Hogy a francba? Nem mentetek el, vagy mi? Nem mintha nem örülnék nektek, csak meglepődtem.

@Users: a mai modern világ csodája a műholdJ Itt vagyunk a nyaralóba, de alig találtunk ide, hosszú történet, majd egyszer elmeséljük, de max.12-ig vagyunk. Kb. addig van erre a műhold.

Albertina: Jucc! Vigyázz ám, a srácokra!

@Users: meglesz! J

      11 óráig folyamatosan beszélgettek, közbe belépett pyte, edwin, és Dardevil-16 is. Majd egyszer csak egy teljessen ismeretlen felhasználó tűnt fel. Skeleton666 volt a neve. Még sosem járt a szobában. Anélkül, hogy bárkinek is köszönt volna, kapásból ráprivizett az Users-re!

Skeleton666: sziasztok!

@Users: hello! Ismerjük mi egymást?

Skeleton666: nem. Ti engem nem. De hamarosan megismertek. Közelről.. nagyon közelről. LOL

Juci és Marci egymásra néztek. Tudták mire gondol a másik, vagy lehet hogy csak egymás arcáról olvasták le.

- Ki a franc lehet ez? Én még életemben nem láttam – mondta Juci.

Bert idegesen dobolt a széktámlán: - Ha sokat pofázik, akkor kidobjuk. Mit képzel magáról? Azt hiszi hogy itt ő a Jani? Hát akkor nagyot téved.

- Nyugi Bert, csillapodj le, ne húzd föl magad mindenen! – szólt rá Tomi.

- Gyermekeim az Úrban! Ha nem fejezitek be, kikapcsolom a gépet, és akkor végre nyugi lesz! – húzta föl magát most már Barki úr is.

Marci mint mindig, most is csak röhögött rajtuk. – Tudjátok mit? Ha nem lennétek, ki kéne találni benneteket! Én már csak röhögni tudok rajtatok. Túl rövid az élet ahhoz, hogy vitatkozzunk.

Barki úr a gép előtt ült, és a kezeit nézegette. Juci észrevette ezt. – Fáj?

- Egy kicsit már elszoktam ettől a gyors tempótol, és megfájdult a kezem. Nem akar valaki írni? Már úgyis csak kb. 1 óra van hátra.

- Ha mindenkinek jó, akkor én helyet cserélhetek veled, úgyis rég gyakoroltam a vakírást! – ajánlotta fel Juci!

A többiek belementek, azért is mert egyiküknek sem volt kedve körmölni.

Aztán újra leültek a gép köré, és folytatták tovább a beszélgetést.

@Users: szóval… te ki is vagy, hm? Premós?

Skeleton666: nem. Rémálmaid lovagja cica!

Juci, és a többiek ledöbbentek! – Honnan tudja hogy csaj ül a gépnél?

@Users: őő, bocsi fiú vagyok ( hazudott Juci )

Skeleton666: engem akarsz átverni? Ennyire nem lehetsz butus. Tudom hogy eddig fiú ült a gépnél, és te átvetted a helyét!

@Users: és ezt honnét veszed?

Skeleton666 mosolyog

Bertold most már tényleg nagyon ideges lett. Odaugrott a géphez és durván beszólt az ismeretlen személynek.

@Users: mit mosolyogsz bazz! Rádugrok, és betöröm a képed! Húzz a picsába ebből a tetves szobából!....anyád

Majd név, és host alapján kitíltotta a szobából. De a legnagyobb megdöbbenésükre visszajött!

- Hát ezt meg hogy csinálta? Csak nem föltörte a szobát? – döbbent meg Tomi. – Ellenőrizzük le a hostja alapján, akkor megtudjuk hogy ki a franc ez! – javasolta Barki úr.

Juci átadta a helyét Marcinak, majd egy kis idő után Marci abba hagyta a gépelést, és csak meredten nézett maga elé.

- Mi történt? – nézett rá ijedten Tomi.

- Ilyen nincs. Ez lehetetlen.

- Miről beszélsz, mi lehetetlen? – figyelt fel most már Bert is Marcira.

- Skeleton666 néven nincs regisztráció, sem host, semmi. A gép szerint nincs is jelenleg ilyen felhasználó a treforton.

Barki úr hitetlenkedve nézett barátjára. – Bíztos elütöttél valamit! Nézd meg mégegyszer!

- Hiába, megnéztem. De ilyen akkor sem lehet. Mintha szellemmel társalognánk.

- Most hogy mondod – szólt közbe Jucc – a Skeleton, az ugye, ha jól emlékszem a csontváz, és a 666 az az ördög száma, mert fejtetőre állítva 999!

Ahogy Jucc ezt kimondta, hírtelen elment az áram.

- Jézusom, mi volt ez? – rémült meg Tomi.

- Á, szerintem bíztos csak a generátor. Kimegyek, megnézem. – ajánlotta fel Bert.

Lassan kinyította az ajtót, majd megkerülte a házat, és megnézte a generátort. A szél kicsit föltámadt, de a köd, nem akart szétoszlani. Egyre sűrűbb lett. Bertet rossz érzés fogta el. Úgy érezte, mintha valaki figyelné őt a fák közül. Gyorsan fölnyomta a generátort, a házban újra világosság lett, majd besietett.

V.

- Na, mi volt a baja?

- Semmi. Én sem értem. Kikapcsolt magától.

- Én nem hiszek a véletlenekbe. – mondta Tomi.

- Figy! Megint írt…

Skeleton666: hm…nem szeretitek a sötétet? Nocsak.. Akkor minek mentetek erdőbe?

- Hát ezt meg honnét veszi? – csodálkozott Barki úr.

- Lehet hogy dusánnal is dumál… kérdezzük meg tőle!

- Ok Marci, ez jó ötlet. Megkérdezem tőle..

@Users: Dus privizel a Skeleton666-al?

%Dus_01: melyik szobába van?

@Users: hol..hát itt a PREMO szobában.

%Dus01_: mi van? Elitáttok az eszetek? Itt csak mi vagyunk!

@Users: na ne szórakozz, nem vagyunk hülyék! Pill, elküldjük a logot, ha nem hiszel nekünk!

…

%Dus01_: nagyon gyerekesek vagytok. Leglább valami hihetőbbet találjatok ki!

@Users: mi van?

%Dus01_: ez gyenge volt. Magatokkal beszélgettek? Hm…nagyon vicces hahaha. Na mentem. Jó nyaralást, bye.

- Nem azért, de most már én is kezdek megijedni! Nincs hostja, nem lehet bannolni, tudja hol vagyunk, ki ül a gépnél!.....mintha it lenne! – mondta Jucc.

- Ne ilyesztegess már minket! Hogy lehetne itt? Ez nevetséges! Mákja van a krapeknak! – intette le Bert.  - Írt!.. – szólalt meg hírtelen Juci.

Skeleton666: végre hatan maradtunk.

@Users: miért? Kik vannak még rajtad kívül?

Skeleton666: rajtam kívül? Nagyon ravasz vagy Jucyika!

@Users: nem így hívnak!

Skeleton666: érdekes. Pedig aki melletted áll, pontosabban ballra tőled ő Tomi, vagy a közismertebb nevén Digitel_RSE, aztán aki a generátort fölkapcsolta az a Bertoldi-14 volt. A konyhába a mosogatónak támaszkodva Barki Gábor áll, a kezében egy pohár narancslé, MAD_Fire, pedig a jobb oldaladon ül.

- Ajjaj..gyerekek, asszem baj van! – mondta Juci.

- Mi baj? – jött be Barki úr a konyhából, kezében a narancslé.

- Asszem, ez a fazon itt van valahol a ház körül! Olvasd csak!

- Látjátok, nekem volt igazam! Tényleg volt valaki éjjel a ház körül!

Skeleton666: jó a hallásod Digitel_RSE.

@Users: mit akarsz tőlünk?

Skeleton666: játszunk!

@Users: mit?

Skeleton666: én megölök mindenkit, ti pedig megdögletek! Menekülni nincs értelme, ugyanis a kocsival történt egy kis baleset!

@Users: ki a franc vagy te, és mit akarsz tőlünk?

Skeleton666: csak játszani, már mondtam.

@Users: de mi nem akarunk veled játszani! Hagyj minket békén!

Skeleton666: készüljetek fel! Minden nap eggyel kevesebben lesztek! Ha sikerül elkapnotok, élhettek, ha nem meghaltok. Ha elmenekültök, akkor a családotok meghal. Ha üzenni próbáltok, meghalnak. Tehát a Laptop-ot azonnal kapcsoljátok ki!

@Users: és miért kéne hinnünk neked? Honnét tudjuk hogy nem blöffölsz?

Skeleton666: egyszerű. Menjetek az ajtóhoz!

- Kilépett! Barom… - Juci mérgesen becsukta a Laptopot.

- Most mi legyen? Szerintetek komolyan gondolta?

- Nem tudom Marci, de azt mondta hogy menjünk az ajtóhoz!

- Hát csak menj, ha annyira akarsz. – kiáltott Tomi Bertre!

- Fejezzétek be, odamegyünk mindannyian, mert ez mindenkit érint! –szólalt meg végül Barki úr.

    Lassan eléindultak az ajtó felé. Lábuk alatt a parketta recsegett ropogott! Majd lassan, de nagyon lassan kinyitották az ajtót! A hideg levegő megcsapta arcukat. Körülnéztek, de nem láttak semmit! Már éppen azon voltak hogy visszamennek a házba, mikor hírtelen egy nagy csattanást hallottak közvetlenül a fejük mellett!

- Jézusom! – kitört Juccon a frász!

Egy kés meredten állt meg a feje mellett, közvetlenül az ajtófélfán. Marci kihúzta. A végén egy papírdarab volt. Kinyitotta, ez állt rajta:

- A játék megkezdődött! Én vagyok a vadász, ti meg a nyulak! A játékszabájokat ismeritek!

Gyorsan befutottak a házba, és jó alaposan bezárták az ajtót, és az ablakokat! Rettegtek a sötétség óráitól, s kettesével őrködtek egész éjszaka, készen rá, hogy bármelyik pillanatban megpillanthatják a felhőfátyolos hold fényétől szürke éjszakában feléjük lopakodó árnyat; de nem láttak semmit, és neszt se hallottak mást, csak aszott levelek és száraz fű zizegését. És egyszer sem érezték, hogy közvetlen veszély fenyegetné őket, mint akkor, mikor eltévedtek idefelé az erdőben. De azt remélni sem merték, hogy ez az egész csak egy rossz álom, ahhoz túlságosan is valóságos volt.

VI.

Juci nyújtózott egyet, majd körülnézett. Senki sem volt a házban. Az udvarról halk beszélgetés szürődött be. Felöltözött, majd kiment. Kilépett a napsütésbe, és látta amint Bert eltűnt a magas fűben. Egy idő után visszajött, és jelentette, hogy a sziklapart lába és a folyó között elég szilárd a talaj; jól járható, gyepes rész néhol egészen a víz széléig ér.

- Sőt – tette hozzá - , mintha valami gyalogösvény is kanyarogna a folyónak ezen a partján. Ha balra fordulunk, és azon megyünk tovább, előbb-utóbb ki kell érnünk az erdő keleti oldalára.

- No hiszen! – mondta Tomi. – Feltéve ha az ösvény egészen odáig megy, és nem valami ingoványba vezet, hogy aztán faképnél hagyjon. Mit gondolsz, ki tapossa ki ezt az ösvényt, és miért? Nem a mi kedvünkért, az bíztos. Nekem most már nagyon gyanús itt minden, főleg ez az erdő, és mindaz, ami benne tanyázik, úgyhogy kezdem elhinni az összes, róla szóló históriát. Hát arról van-e fogalmad, hogy mekkora utat kellene megtennünk kelet felé?

- Nincs – felelte Bert. – Fogalmam sincs róla, hogy a hegy melyik pontjára lyukadnánk ki, és arról se, ki járhat errefelé olyan gyakran, hogy ösvény maradt a lába nyomán. De más kiút nincsen, legalábbis én egyet se ismerek, és semmi egyéb nem jut eszembe.

- Valamiről lemaradtam? – szólalt meg Juci.

- Elmegyünk. – mondta Marci.

- Hogy? Megőrültetek? Az azt mondta, ha elmegyünk, megöli a családunkat!

- Így is volt. Csak reggelre kaptunk egy üzenetet, hogy el kell innen mennünk még a délelőtt folyamán, különben az első akit megöl, az TE leszel! Úgy látszik bújócskázni akar. – állapította meg a tényeket Barki úr.

    Minden, ami nélkülözhető volt, a házban hagyták. Az összes élelmet, és inni valót elcsomagolták, és egy órán belül útra készen álltak. Más kiút nem lévén, szépen elindultak libasorban, és Bert elvezette őket az imént felfedezett ösvényhez. Mindenütt buján tenyészett a sás meg a fű, néhol jóval a fejük fölé magasodva; de miután megtalálták az ösvényt, nem volt nehéz követniük, amit erre-arra fordulva és kanyarogva mindig megtalálta a szilárdabb részeket a zsombékok és tócsák között. Itt-ott kisebb erecskéken haladt át, melyek az erdő borította magaslat szurdokaiból siettek a hegy alja felé: az ilyen helyeken mindenütt fatörzseket vagy gallykötegeket találtak, keresztbefektetve a vízen.

Kezdtek kimelegedni. Mindenféle legyek hadai zümmögtek a fülük körül, és a délutáni nap erősen áttűzött a fák lombkoronái között, egyenesen a tarkójukra meg a hátukra. Végül hírtelen egy keskeny, árnyékos részre értek: nagy szürke ágak nyúltak az ösvény fölé. Mindinkább nehezükre esett a járás.

     Beszélni, alig beszéltek egymással. Csak néha váltottak egykét szót.

Hamarosan sötétedni kezdett. Kora estére járt az idő. A talajból  mintha álmosság kúszna felfelé a lábszárukon, és fölülről is lágyan szitálna a fejükre meg a szemükre.

     Marcinak elernyedt az álkapcsa, le-leragadtak a pillái. Közvetlenül előtte Bert térdre bukott. Marci megállt. – Hiába – mondta Tomi. – Egy lépést sem bírok továbbmenni, ha nem pihenek előbb. Kell egy kis szunyókálás. A fák alatt hűvösebb van, és nincs ennyi légy! Különben is, már este van, üssünk tábort, és aludjunk. Nem hinném hogy éjjel támadna, akkor neki is kevesebbek az esélyei, meg különben is, mi öten vagyunk, ő meg egyedül.

      Marcinak ez egy csöppet sem tetszett. – Tovább! – kiáltotta.

 – Egyenlőre nincs szunyókálás. Majd ha valami bíztonságos helyet találunk, akkor igen!

De a többiek már olyan állapotban voltak, hogy nem sokat törődtek vele. Juci is ott állt mellettük, ásitozva és bután pislogva. Barki úr hírtelen maga is úgy érezte, hogy nem bír tovább küzdeni az álom ellen. Elszédült. A levegőben most már alig hallatszott valami nesz. A legyek abbahagyták a zümmögést. Csak a magas ágak közül szólt valami alig hallható, lágy moraj, valami halk remegés, mintha suttogva dalolnának. Marci is hanyatt dőlt, és elnyúlt a füvön. Tomi, és Juci odavonszolta magát melléje; aztán lefeküdtek, háttal a fa törzsének dőlve. Mögöttük szélesen tátogtak a nagy hasadékok, mintha az ide-oda ingó, recsegő fa el akarná nyelni őket. Felnéztek a fa leveleire, amelyek lágyan libegtek és daloltak a félhomályban. Behunyták a szemüket, és akkor majdnem úgy rémlett, mintha otthon lennének a saját ágyukban, a megszokott szobájukban, bíztonságban, minden veszedelemtől.

     Barki úr egy ideig csak feküdt, a rátörő álommal birkózva; aztán minden erejét összeszedte, és feltápászkodott. Ellenállhatatlan vágy fogta el egy kis hűs víz után. – Bert, vízbe kell hogy mártsam a lábamat egy pillanatra – dadogta. Szinte félálomban vonszolta oda magát a víz széléhez, ahonnan nagy, kacskaringós gyökerek nyúltak ki a folyóba. Terpeszülésbe leroskadt az egyikre, és belelógatta égő lábfejét a hűs, tiszta vízbe; aztán hírtelen ő is álomba merült.

Bertold mellé feküdt, megvakarta a fejét, és akkorát ásított, mint egy barlang. Hamarosan mindannyian mély álomba merültek.

    Álmukban az iskolában voltak. Az udvaron ültek, és gondtalanul beszélgettek. A tavaszi nap simogatta a bőrüket, körülöttük a megszokott arcok voltak. A pályán néhányan fociztak, az iskola háta mögött páran dohányoztak, voltak akik csak sétálgattak. A város zaja halkan zengett a fülükbe, mint valami lágy muzsika. Hangos nevetés, vidám csevej hallatszott mindenfelől. Óriási nyugalom áradt szét a testükben, úgy érezték, mintha lebegnének. Aztán egyszer csak elsötétedett minden.

    Barki úr nagyot nyújtózott, aztán felült. Körülnézett. Bertold feküdt mellette, mély álomban volt. Barki úr visszagondolt az álmára, és nagy keserűség lett rajt úrrá. – Az én hibám ez az egész. – gondolta. Majd a háta mögé nézett, ahol Marci, Tomi és Jucc aludt. Ránézett az órájára, még kora hajnal volt.

    Lassan mindenki felébredt. Megreggeliztek, mármint ha azt a kevés ételt amit ettek, reggelinek lehet nevezni. Spórolniuk kellett az élelemmel, mert nem tudhatták, hogy még mennyi út áll elöttük.

- Szerintetek követett minket? – szólalt meg elsőként Tomi.

- A szívem azt súgja, hogy igen, és most is figyel minket, de tudat alatt azt remélem, hogy ez csak egy rossz vicc, és mindjárt fölébredek.

– mondta Juci.

- Nem hagyom, hogy bajunk essen, ha együtt maradunk, nem történhet semmi baj. – próbálta nyugtatni őket Marci.

- Ha én nem mondom hogy jöjjünk fel ide az erdőbe, akkor mindez meg sem történik. – hibáztatta magát Barki úr.

- Ezt gyorsan verd ki a fejedből Gábor! Ez a fazon tudta hogy kik vagyunk, már régóta figyelhetett minket. Szerintem tök mindegy hogy hova mentünk nyaralni, ha annyira szándékában áll kinyírni minket, akkor semmi nem akadályozhatja meg. És itt legalább együtt vagyunk, és vigyázunk egymásra. – mondta Bert.

- Ha megöl valakit, én akarok az első lenni, mert nem bírnám végignézni, amint a szemem láttára öl meg titeket. – sírta el magát Juci.

- Ilyenre még csak ne is gondolj! – horkant fel Marci! – Itt senki sem fog meghalni! Nincs az az Isten aki ilyen szörnyűséget megengedne. Túl fogjuk élni ezt az egészet, és csak úgy fogunk rá visszagondolni, mintha egy rossz álom lett volna. Amint már korábban is mondtam, ha ide eltaláltunk, visszafelé már gyerekjáték lesz. Akármerre is menjünk. Ha követjük a folyót, akkor előbb-utóbb kiérünk lakott területre.