Tudom, nem ez a harc volt a végső,

bár milliárdos lett néhány proletár,

aki nem osztály alapon vívja harcát,

de nemzete ellen egitál.

NEMre buzdító Gyászmagyarok,

ránk hozzátok a Világ szégyenét!

Hatalom csúcsát bitorlók,

viseljétek a megvetés bélyegét.

S Te, akinek az idegenszívűek

azt mondták: így jut asztalodra

nagyobb szelet kenyér,

feledted a vér szavát,

a testvér számodra mit sem ér.

Hitvány kufár népednek,

ha utad Erdélybe, Zentára,

vagy Kassára visz,

ne süsd le tekintetedet,

ne légy gyáva, ne lapíts!

Mondd el, ne szégyelld:

a feléd kitárt, ölelő kezet

te lökted magadtól el,

mert garasaidat számolva

megvontad a mérleget.

Aki hallja, s aki tudja, üzenetemet

reményvesztett Testvéreimnek adja át:

nem én voltam, ki szívéből kitépve Őket

megtagadta tőlük a szétszabdalt hazát.

Ne feledjétek, Testvéreim

soha ezt a bús napot,

de éltessen mindig a remény,

és velünk együtt bízzatok:

eloszlik lassan a Sötét,

s az áldott Nap felragyog.